| |
|
|
Február 3.,
péntek, 18 óra. Művelődési Ház (kiállítási terem)
Kiállításmegnyitó
Natura
Pannonica III
Az Egretta Természetfotós-csoport
kiállításának megnyitója. A tárlat február 10-éig, 10-től 12 és 17-től
19 óráig tekinthető meg
Az Egretta Természetfotós-csoport
2003-ban alakult. Tagjai Lukács Zsolt, Lukács Attila és Lukács Sándor
hivatásos fényképészek és természetjárók. Az egyesület célja a
természetfotózás népszerűsítése, valamint a Vajdaság természeti
értékeinek bemutatása és védelme. A csoport több ezer kiváló minőségű
fotóból álló gyűjteménnyel rendelkezik, amely a vajdasági tájat, a
védett területeket, a növény- és állatvilágot örökíti meg. Munkájukkal
szeretnének hozzájárulni vidékünk természeti értékeinek megőrzéséhez. A
fotózás mellett természetvideózással is foglalkoznak. 2010-ben a
Pusztaszeri Országos Természetfilm-fesztiválon a
Bánáti nagyhomok című fél órás természetfilmmel elnyerték a
Kiskunsági Nemzeti Park által felajánlott zsűri különdíját és a legjobb
határon túli alkotás büszke címet is, de számos más díjban és
elismerésben is részesültek itthon és külföldön. Fotóikkal nagyszámú
tudományos és tudománynépszerűsítő kiadványt illusztráltak. A csoport
tavaly útra bocsátotta Natura Pannonica III
című vándorkiállítását, amely most Zentára érkezett.
3. februar,
petak, 18 časova. Dom kulture (izložbena sala)
Otvaranje izložbe
Natura
Pannonica III
Svečano otvaranje izložbe
Prirodoslovno-fotografske grupe „Egretta”. Izložba je otvorena do 10.
februara svakog dana od 10 do 12 i od 17 do 19 časova
3. februar,
petak, 20 časova. Dom kulture
Premijerna predstava Kamerne
scene „Miroslav Antić”
Jovan Sterija
Popović:
Pokondirena tikva
Uloge: Gordana
Nikolić, Branislav Unginović, Tamara Vukašinović, Božidar Popov, Nadica
Pavlov, Slobodica Filipović, Dušan Blažić. Kostimografija:
Gordana Nikolić.
Šminker:
Slobodica Filipović. Majstor svetla: Radovan
Šargić i Dejan Ivković. Ton majstor:
Nebojša Basarić. Izrada scenografije:
Nataša Trandafil i Maja
Radonjić. Majstor scene: Đuro D. Banjac.
Sufler: Ljubica Romandić. Režija:
Dejan Cicmilović
Február 10.,
péntek, 19.30 óra. Magyarkanizsa
A Zentai Magyar Kamaraszínház
Zentai Színtársulatának előadása
Valahol
Európában
Zeneszerző: Dés
László. Dalszöveg: Nemes István.
Szövegkönyv: Böhm György, Korcsmáros György, Horváth
Péter. Készült Radványi Géza és
Balázs Béla azonos című filmje alapján.
Szereplők: Antóci Dorottya, Bicskei Kata, Davitkov
Marijana, Gruik Krisztina, Hajdú Sára, Kanyó Fruzsina, Katona Gábor,
Kéri Nikoletta, Kiss Izabella, Kovács Bence, Molnár Gábor Kati, Nagy
Horti Sarolta, Pece Réka, Pintér Tamás, Szeles Mária, Szőke Miklós,
Urbán Róbert, Verebes Judit. Korrepetitor:
Nemes Nagy Anita. Rendező: Mácsai Endre
„Az ezredfordulón a világ csaknem
félszáz országában dúlt fegyveres konfliktus. Egyes országokban már több
olyan generáció nőtt fel, amely soha nem ismerhette a békét. Az elmúlt
évtized háborús és polgárháborús konfliktusaiban körülbelül két millió
gyermek halt meg, egymilliónyian maradtak árván vagy szakadtak el
szüleiktől. tizenkétmilliónyian váltak hajléktalanná és tízmilliónyian
szenvedtek lelki megrázkódtatástól. A háborús konfliktusokban szinte az
összes gyermekjog sérül. […] Becslések szerint ötszáz millió és másfél
milliárd közé tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akik évente erőszak
áldozatává válnak. Harminchét országból származó adatok alapján a 2-14
éves gyerekek 86%-a élt át fizikai erőszakot és/vagy lelki terrort.
Három gyerekből kettőt ér fizikai erőszak.” (www.unicef.hu)
„Gyermekvagyok–játszom–bolondozom–tréfálok–ölelésfogát–boldogvagyok–jóéjtpuszitkapok–álmokországábanjárok–nevetek–semmibajsincs–iskolábamegyek–barátok–biztonság–nemkellfélni–VALAMIBAJTÖRTÉNT–sziréna–zavartság–robbanás–sírok–anyuzokog–holvanapu–egyedülvagyok–hideg–éhesvagyok–tréfálniszeretnék–álmodnideszépet–felnőttéválokdemégnemakarok–halottak–bántanak–barátokazokvannakszerencsére–szerelmesleszek–sziréna–meginthalál–nemszabadfélni–úgyismindenrendbenlesz–UGYE?”
(Mácsai Endre)
Február 11.,
szombat, 19.30 óra. Zentai Magyar Kamaraszínház
A Zentai Magyar Kamaraszínház
előadása
Marsha Norman:
Jóccakát, mama!
Fordította:
Ungvári Tamás. Dramaturg: Gyarmati Kata.
Szereplők: Mama, Thelma – Banka Lívia; Jessie
Cates – Szilágyi Ágota. Díszlet és jelmez:
Csík György. Rendezőasszisztens:
Ferenc Jutka és Bózsó
Izabella. Rendező: László Sándor
Az íróról.
Marsha Norman 1947. szeptember 21-én született. Amerikai drámaíró,
forgatókönyv- és regényíró. Főműve a Jó éjszakát,
mama! című dráma, amelyért 1983-ban Pulitzer-díjat kapott. Számos
Broadway-musical szövegének szerzője, de a nagy áttörést karrierjében a
fent említett színpadi mű hozta meg, amelyet nagy sikerrel játszanak a
világ több színházában, és film is készült belőle.
A műről,
objektíven. A Jó
éjszakát, mama! egy lányról, Jessie-ről és anyjáról, Thelmáról
szól, akit a darab során Mamaként emleget a szerző. A mű azzal kezdődik,
hogy Jessie közli anyjával, hogy reggelre virradóan már nem lesz az élők
sorában, öngyilkosságot fog elkövetni az éjszaka folyamán. Ezt úgy
jelenti be, hogy közben igen praktikusan igyekszik beszámolni a
háztartási teendőkről ezzel is hangsúlyozva, hogy előrelátóan
kitervezett mindent, és igyekszik anyját meggyőzni arról, hogy az ő
távozásával a Mama életében minőségbeli változás nem fog bekövetkezni,
mert ő mindenről gondoskodott. Kettejük mindenre kiterjedő párbeszédéből
megismerjük a köztük lévő ambivalens viszonyt, és lassan azonosulni
tudunk azzal, hogy Jessie miért dönt amellett, hogy eldobja magától az
életet. Az ő szavaival élve, kiszáll belőle.
A műről,
szubjektíven. Életigenlés mindenáron? Az
életet én a maga gyötrelmeivel és gyönyörűségeivel együtt, a
szükségtelen és szükséges rossz történéseivel együtt olyan felemelő
állapotként élem meg, amely annyira kiszámíthatatlan, izgalmas, sokrétű
és gazdag, hogy elképzelhetetlennek tartom belőle az idő előtti
kiszállást. Igyekszem azonban elfogadni azt is, amikor valaki távozni
akar, és ezt meg is teszi. Marsha Norman műve rádöbbentett arra, hogy az
életigenlés nem egy olyan dolog, ami mindenkinek megadatott. A
mindennnapi súlyos gondok, esetleg végzetes tragédiák vagy bármilyen
egyéb, az élettel járó negatív történések az életigenlő embert nem
rettentik el, nem tapossák el, jó esetben még meg is erősítik. Ez a
szöveg arról az állapotról szól, amikor semmi nincs. Mi, életigenlők,
persze mondhatjuk azt, hogy mindig kell lennie valaminek. Marsha Norman
Jessie-ben megformálja azt a hőst, aki egy különleges embertípushoz
tartozik. Racionálisan, józanul, megfontoltan dönt arról, hogy nem való
neki ez az élet. Megpróbált létezni, de eljutott odáig, hogy teljesen
fölöslegesen erőlködik. És menni akar. Ezt nagyon nehéz elfogadni, és
megérteni. Betekintést nyerhetünk egy olyan hős lelkébe, akinek az élete
csúcspontja, legmerészebb tette, hogy meghozza azt a döntést, hogy neki
elég. Eddig tartott, és nem tovább. Gyönyörű darab ez az emberi lélek
rejtelmeiről, és az elfogadásról. Az utolsó együtt töltött estéjük,
éjszakájuk feloldozást hoz mindkettejüknek, anyának és lányának. Akkor,
amikor már semmissé válik minden érv, indok, feleslegessé válik minden
kérdés, akkor, amikor szükségtelen lesz minden vád, csak akkor létezhet
teljes megértés. Az emberi nagyságról is szól ez a darab. A híres „Élni,
és élni hagyni” különös átfordítása. A Mama részéről tovább élni, mert ő
életigenlő, de halni hagyni a másikat, mert ő nem az. Szinte
felfoghatatlan élethelyzet ez, de ilyen is van. „Élni, és halni hagyni”.
Mert mindenki tudja, hogy neki mi a jó. (Gyarmati Kata)
„Az élet csoda. Vagy illúzió. – A
család szent. Vagy teher. – A vér szövetség. Vagy béklyó. – A szeretet
gyógyít. Vagy öl. – Látunk is, vagy csak nézünk? – Van-e öröm fájdalom
nélkül? – Szabad-e a lehetetlent vágyni? – Szabad-e…? – Szabad-e az
ember? És ha igen, tud-e a szabadsággal mit kezdeni? – Szabad-e az ember
élni? – Szabad-e meghalni?” (László Sándor)
„Néha a dolgok akaratunk ellenére
is, csak úgy megtörténnek. Ha életünk egyik-másik szakaszát
visszapörgethetnénk, mint egy filmet, vajon ugyanazokat a hibákat
követnénk el? Ne féljünk most kimondani vagy elhallgatni, ma megtenni
vagy elmenni, szorosan megölelni vagy sírva visszahívni, mert lehet,
hogy holnap már késő lesz.” (Banka Lívia)
„Az élet feszültségektől terhes. A
lélegzés során a tüdőm kitágul, hogy befogadjon, és összepréselődik,
hogy elengedjen. Csak egyetlen pillanat van ki- és belélegzés között,
amikor a tüdőm nem akar semmit, és ez a pillanat maga a végtelen
nyugalom. Már csak ahhoz, hogy állni tudjak, több száz izom
összmunkájára van szükség. Szeretek táncolni, és szeretek kifulladásig
ugrálni, de amikor este ágyba bújhatok, a testem végtelenül hálás a
nyugalomért. Amikor beszélek, arra törekszem, hogy azt mondjam, amit
kell. Ha sikerül jól fogalmaznom, örömmel tölt el, mégis néha
ellenállhatatlan vágy születik meg bennem, hogy ne kelljen többé
megszólalnom. Szeretem, ha az ablakon besüt a nap, de előfordul, hogy
lehúzom a rolót, és befészkelem magam a legsötétebb sarokba. Az
életösztön ugyanúgy munkál bennem, mint a fákban vagy az állatokban. De
örvény is van bennem, ami egy tökéletes nyugalmi állapot felé hajt.
Mama: Azt hiszed, hogy én olyan
boldog vagyok?!
Jessie: Szerintem te egészen boldog
vagy. Mert vannak dolgok, amiket nagyon szeretsz.
Ijesztő, hogy mekkora szakadékok
nyílnak meg néha előttünk, de amíg még van legalább egyetlen dolog,
amiről azt tudjuk mondani, hogy szeretem, addig nem lehet nagy a baj. Én
például szeretem a kávét, és reggel szeretek belebújni a puha
papucsomba, szeretek nevetni és énekelni, szeretem a tiszta tányérokat,
és örülök, ha valakinek ízlik, amit főztem, szeretek levelet kapni, és
igenis büszke vagyok magamra, hogy sokakkal ellentétben nagyon szeretem
a kelbimbót.” (Szilágyi Ágota).
Február 13.,
hétfő, 17.45 óra. Zentai Magyar Kamaraszínház
A Zentai Magyar Kamaraszínház
Zentai Színtársulatának előadása
Valahol
Európában
Zeneszerző: Dés
László. Dalszöveg: Nemes István.
Szövegkönyv: Böhm György, Korcsmáros György, Horváth
Péter. Készült Radványi Géza és
Balázs Béla azonos című filmje alapján.
Szereplők: Antóci Dorottya, Bicskei Kata, Davitkov
Marijana, Gruik Krisztina, Hajdú Sára, Kanyó Fruzsina, Katona Gábor,
Kéri Nikoletta, Kiss Izabella, Kovács Bence, Molnár Gábor Kati, Nagy
Horti Sarolta, Pece Réka, Pintér Tamás, Szeles Mária, Szőke Miklós,
Urbán Róbert, Verebes Judit. Korrepetitor:
Nemes Nagy Anita. Rendező: Mácsai Endre
„Az ezredfordulón a világ csaknem
félszáz országában dúlt fegyveres konfliktus. Egyes országokban már több
olyan generáció nőtt fel, amely soha nem ismerhette a békét. Az elmúlt
évtized háborús és polgárháborús konfliktusaiban körülbelül két millió
gyermek halt meg, egymilliónyian maradtak árván vagy szakadtak el
szüleiktől. tizenkétmilliónyian váltak hajléktalanná és tízmilliónyian
szenvedtek lelki megrázkódtatástól. A háborús konfliktusokban szinte az
összes gyermekjog sérül. […] Becslések szerint ötszáz millió és másfél
milliárd közé tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akik évente erőszak
áldozatává válnak. Harminchét országból származó adatok alapján a 2-14
éves gyerekek 86%-a élt át fizikai erőszakot és/vagy lelki terrort.
Három gyerekből kettőt ér fizikai erőszak.” (www.unicef.hu)
„Gyermekvagyok–játszom–bolondozom–tréfálok–ölelésfogát–boldogvagyok–jóéjtpuszitkapok–álmokországábanjárok–nevetek–semmibajsincs–iskolábamegyek–barátok–biztonság–nemkellfélni–VALAMIBAJTÖRTÉNT–sziréna–zavartság–robbanás–sírok–anyuzokog–holvanapu–egyedülvagyok–hideg–éhesvagyok–tréfálniszeretnék–álmodnideszépet–felnőttéválokdemégnemakarok–halottak–bántanak–barátokazokvannakszerencsére–szerelmesleszek–sziréna–meginthalál–nemszabadfélni–úgyismindenrendbenlesz–UGYE?”
(Mácsai Endre)
Február 19.,
vasárnap, 19.30 óra. Művelődési Ház
A szabadkai Népszínház Magyar
Társulata és a budapesti Thália Színház közös produkciója
Csáth Géza –
Brestyánszki B. R. – Dömötör András:
Egy
elmebeteg nő naplója
Merülés Csáth Géza írásai alapján.
Valamennyiünkben megvannak azok a csirák, amelyekből kinőhetnek a
mesebeli fák, az erdők és rengetegek… Szereplők: Gizella –
G. Erdélyi Hermina; Csáth –
Pálfi Ervin, Jászai- és Pataki-gyűrű díjas
színművész; A (fiatalabb veszélyes fiú, bolond, orvos stb.) –
Szőke Attila; B (idősebb veszélyes fiú,
bolond, orvos stb.) – Ralbovszki Csaba; C
(Fülöp, orvos, Csáth) – Kovács Nemes Andor; D
(Sebész, bolond, orvos) – Pesitz Mónika;
Egyébként úgyis mindenki – Csáth.
Díszletterv: Saša Senković m. v. Jelmezterv:
Janovics Erika m. v. Zeneszerző:
Verebes Ernő m. v. Konzultáns:
dr. Sági Zoltán. Súgó/ügyelő:
Engi Georgina. Rendezőasszisztens:
Kovács Szabina. Rendező:
Dömötör András m. v.
Az elmebeteg nő valóban élt, még a
nevét is be tudjuk azonosítani. Az ő naplóját rendszerezi és analizálja
dr. Brenner József (Az elmebetegségek pszichikus
mechanizmusa), aki szépíróként Csáth Géza néven vonult be az
irodalomtörténetbe. / G. kisasszony története tehát nem fikció, noha
írásainak irodalmi értékén már maga Csáth is elcsodálkozott. Elsősorban
nyilván nem a szövegek fantasztikus világa ragadta meg. „Lehetséges,
hogy Csáthnak ez a szakmunkája legalább annyira intimen az övé, mint a
novellái és egyéb írásai?” – kérdezi Mészöly Miklós, alighanem jogosan.
Elképzelhető, hogy valamilyen titkos rokonság van a beteg és az
író-orvos világa között? / Az előadás alapját képező szövegkönyv e
szakmunka mellett Csáth novelláiból, naplóiból, egyéb tanulmányaiból és
leveleiből áll össze, és vállaltan fiktív utazást tesz a párhuzamos
világokban.
Február 20.,
hétfő, 18 óra. Művelődési Ház (kiállítási terem)
Kiállításmegnyitó
Vladimir
Brkanlić önálló tárlata
A kiállítást
Bordás Győző és Ratko Šoć nyitja meg.
Látogatható február 29-éig, 10-től 12 és 17-től 19 óráig
Vladimir Brkanlić 1937-ben
született. A nagykikindai tanítóképzőben, az újvidéki Ügyviteli
Főiskolán és a Bölcsészettudományi Karon tanult. Verbászon él és alkot.
Tagja a verbászi Képzőművészeti Társaságnak és az Atelje 05 Művészeti
Műhelynek. Számos közös tárlaton és a verbászi Képzőművészeti Szalon
mellett nagyszámú művésztelepen vett részt. Önálló kiállítása
Péterváradon, Újvidéken, Szenttamáson, Kúlán, Óbecsén, Tóthfaluban,
Topolyán, Temerinben és Nagykikindán volt. Húsz ajándékszobra ékesíti
azoknak a helységeknek a tereit, amelyekben kiállított.
Február 21.,
kedd, 18 óra. Zentai Magyar Kamaraszínház
A Zentai Magyar Kamaraszínház
előadása
Alina Nelega:
Améli sóhaja
Monodráma Pámer
Csilla előadásában
„Csak pillanatokig tart az álom,
de úgy érzed, hogy hosszú, mint az
életed.
De ha fordítva van –
és csak egy lélegzetnyi
az egész élet? ”
Améli életének különböző
korszakaiban: a gyermekkor kegyetlen naivitása, melyet elferdített a
kommunista ideológia; a felnőttkor tudatos vagy nem tudatos
kisebb-nagyobb elbukásai és gyávaságai, amint megpróbál járható utat
kitaposni magának; és végül a magányos öregkor, a letisztult
eltávolodás, mely egyben bolondos is. Jelenetek egy olyan nő életéből,
aki zavarodottan élte át a kommunizmus sötét korszakát, ennek Romániában
való megjelenésétől a Ceauşescu-kor tetőzéséig, hogy végül egy olyan új
világ köszöntsön rá utána, melyre ugyancsak értetlenül tekint. A darab
valójában a főhősnő kísérleteit kíséri végig, aki értelmet próbál
találni a körülötte és vele történő dolgokban. Egy élet, amely bárhol
játszódhat, egy ember, aki kutat, keres, próbálkozik, hogy megtalálja
élete célját. Megtaláljon egy olyan világot, egy olyan valóságot, amely
az övé, és amelyben boldog lehet. Ez egy hatalmas feladat bárki számára.
Február 25.,
szombat, 18 óra. Művelődési Ház
XIV. Hagyományaink Ünnepe
„Dió
perdíts hárfákra / rózsát köss bokrétákra”
Zenta község hagyományőrző és
hagyományápoló csoportjainak tizennegyedik bemutatkozó estje Kodály
Zoltán születésének 130. évfordulója alkalmából. A kiállításmegnyitó
után, 18.30 órától gálaműsor
|
|