|
Az életút
Székely Tibor, a világutazó, útirajzíró, az eszperantó mozgalom kiemelkedő egyénisége, muzeológus Szepesszombaton (ma Szlovákia) született 1912. február 14-én. Nem sokkal születése után a család Csenére (ma Románia) költözött, a gimnáziumot azonban már Nagykikindán végezte (1922–26); az érettségit viszont Nikšićben tette le (1929). Ezután a Zágrábi Egyetem Jogi Karának hallgatója, ahol 1934-ben diplomázik. 1937 és 1938 között Zágrábban dolgozik mint filmdramaturg, ugyanakkor festészetet és szobrászatot tanul, emellett újságírással is foglalkozik. 1939-ben egy lap megbízásából Argentínába utazik. Itt éri a második világháború, amelynek következtében 15 évre Dél-Amerikában reked. Itt kezdi meg expedícióit: kétszer megmássza az Aconcaguát, bejárja Bolívia keleti – őserdőkkel benőtt – részét. Másfél évig Venezuelában, Guatemalában és Mexikóban él; itt az inkák, illetve a maják kultúráját tanulmányozza. Két évig néprajzot és antropológiát hallgat a Buenos Aires-i Egyetemen. 1954-ben visszatér Jugoszláviába, és innen indul további útjaira. Ebben az időszakban főleg az eszperantó nyelv terjesztésén, népszerűsítésén fáradozik: beutazza Kínát, Japánt, Nepált, Indiát, Srí-Lankát, Marokkót. 1962 és 1963 között Afrika egyes országait járja egy általa szervezett nemzetközi eszperantó expedícióval, amely a Barátság Karavánja nevet viseli. 1970 folyamán hat hónapig Ausztrália, Új-Guinea és Új-Zéland benszülött lakosságával ismerkedik. 1972 és 1976 között a szabadkai Városi Múzeum igazgatója; közben muzeológiát tanul Zágrábban, és magiszteri fokozatot szerez; muzeológus körökben nagy tekintélyt élvez. Utazásai ekkor inkább szakmai jelleget öltenek: részt vesz a néprajzkutatók chicagói, valamint a muzeológusok koppenhágai kongresszusán. A nyolcvanas évek elején ismét aktívan bekapcsolódik az eszperantó mozgalomba; utazásai ezentúl szinte kizárólag eszperantó ügyben történnek. 1983-ban megalapítja az Eszperantó Írók Világszövetségét. 1986-ban Kínában az Eszperantó Világszövetség tiszteletbeli tagjává választják; ugyanebben az évben lesz az Eszperantó Akadémia tagja is. 1988 augusztusában még részt vett a rotterdami Eszperantó Világkongresszuson, amely utolsó külföldi útja is volt egyúttal. Tartalmas élete 1988. szeptember 20-án ért véget Szabadkán. Az eszperantó mellett huszonöt nyelvet értett, kilencen beszélt, írt és olvasott. Mintegy 30 kötete jelent meg, amelyekben főleg útiélményeiről, tapasztalatairól, valamint az általa megismert népek egyes szokásairól írt. Műveit számos nyelvre fordították le. A gyűjtemény
Utazásai során pénzt és időt nem sajnálva igyekezett minél több olyan tárgyat begyűjteni, amely felkeltette érdeklődését, s amit érdemesnek tartott tartós jelleggel a birtokába venni. Annak ellenére, hogy az eszperantó nyelv lelkes propagálója és a mozgalom zászlóvivője volt, vallotta, hogy érdemes más nyelveket is megtanulni, mert így új barátságokat is könnyebb kötni. Vitathatatlan, hogy ez a felfogás utazásai során is sokat segítette, s hozzájárult ahhoz is, hogy gyűjteménye nem egy darabját ajándékba kapta. A tárgyakat gondosan leltárba vette, szakkartonokra vezette, fényképeket is készített róluk. Ahol lehetett, feltüntette a fontosabb adatokat is: hol és mikor, milyen körülmények között került a tárgy begyűjtésre, melyik néphez, törzshöz kötődött, használatban volt-e a begyűjtés idején stb. Ilyen szempontból elmondható, hogy egy szakszerűen kezelt gyűjteményről van szó. Ehhez járul még a hangzó- és képanyag, ami expedíciói során készült, s ami olyan dokumentumegyüttes, amely létrejötte pillanatában még élő, de ma talán már megszűnt szokásvilágot örökített meg. A zentai eszperantisták rendszeresen megemlékeznek Székely Tibor születésének évfordulójáról; egy ilyen alkalommal – szíves közvetítésükkel – ajánlotta fel a világutazó özvegye, Székely Erzsébet a zentai Városi Múzeumnak a gyűjtemény egy részét. Ezek – mintegy 86 darab különféle tárgy (főleg hangszerek, kalapok és maszkok) – 2005 őszén kerültek a múzeumba. Azóta viszont további tárgyakkal gazdagodott különgyűjteményünk. Bizonyára lesznek akadékoskodók, akik – talán némileg indokoltan – felvetik a kérdést, miért éppen Zentára? Hiszen Székely Tibornak az eszperantón kívül semmilyen komolyabb kötődése sincs városunkhoz. Mi pedig azt válaszolhatjuk nyugodt lelkiismerettel: „Miért ne? Hát nem világutazóról van szó? Nem az eszperantó nyelv és mozgalom egyik közülünk való, igen elszánt szószólójáról?” Egész élete az utazásról szólt, annak egy darabkája miért ne nyugodna hát végleg itt, nálunk? Az a kincs pedig, melyet bizonyára nagy szenvedéllyel gyűjtött össze, számunkra egy maroknyi világ lehet: s így nemcsak Székely Tiboré, hiszen ez a marok itt nyílt ki, és rajtunk áll, hogy a felkínált világot – sokunk gyermekkorának utazásokról szőtt álmait – befogadjuk, magunkévá de ugyanakkor közkinccsé is tegyük.
Eukaliptusz kérgén készített kép (Ausztrália, Maningrida)
Maszk (Pápua Új - Guinea, Kalbu)
Maszk (Pápua Új - Guinea, Elema)
Maszk (Pápua Új - Guinea, Baining)
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
